Évekkel ezelőtt nekem is piros betűs ünnep volt a futó naptáramban, de aztán másfelé koncentráltam és ilyen-olyan okok miatt sokáig kimaradt az életemből. Most az új munkahelyen a BRFK-s csajok kerestek meg a lehetőséggel és mivel jó fejek, nem bírtam ellenállni, pedig sokat változott az utóbbi időben a verseny:

2 napos helyett nonstop, éjjel-nappal futós lett, 5 fős váltó helyett 10 versenyzőnek is lehet teljesíteni a Balaton körüli távot (220 km kerékpárúton), nincs tömegrajt, hanem egész nap folyamatosan indítják a csapatokat, előbb a lassabb tempót tervezőket, végén a gyorsakat.

A rajt engem talált meg a balatonvilágosi parton, koradélután, a szakaszom a Balaton keleti oldalát kerülte meg, rálátással a vitorlásoktól hemzsegő vízre.

Az éjszaka futás – és utazgatás a váltóhelyekre – elég nyűgös, de legalább nem süti a fejünket a nap! Igaz, hogy a „tengerből” keveset látunk, de hársfaillat lengi be a Balaton-felvidéket, hajnalban pedig rigófütty kíséri a futókat!

Csapatunk - „A macska kilenc élete” - kizárólag rendőrlányokból állt. Komolyan küzdve de jó hangulatban, mosolygósan teltek a kilométerek, csak kora reggel kezdtük el figyelni az on-line eredményjelzőt, mert feltűnt, hogy szinte előzésekből áll az életünk. 

Meglepetéssel és kétkedéssel láttuk, hogy a harmadik helyen állunk a női csapatok között, az utolsó váltókat már ennek tudatában, a legnagyobb erőbedobással futottuk és végül valóban felállhattunk a dobogó 3. fokára!

Nem vehettünk volna részt a versenyen a Budapesti Rendőr-főkapitányság maximális támogatása nélkül, amiért hála és köszönet!

Pribéli Ildikó