Szinte minden korosztály képviseltette magát, hiszen az óvodás, iskolás korú gyerekekkel nem csupán a szülők, a nagyszülők is végigmentek a kijelölt útvonalakon, de találkoztunk főiskolás, egyetemista csoportokkal is a tanári kísérettel „kalandozó”, vidám hangulatú általános iskolások, baráti, munkatársi, családi csoportok mellett.

Aki túlzásba vitte a „vitézkedést”, bokaficammal fél úton fel kellett adnia a „küzdelmet”, de szerencsére a mi csoportunk balesetmentesen és élményekkel teli hangulatban tette meg a távot, amit névre szóló „Oklevél” bizonyít nem kis megelégedettségünk ékességeként.

Ebben az évben három napon keresztül április 24-26. péntektől vasárnapig tehette meg a sportolni vágyó a 10, 15A, 15B, 25A, 25B, 35, 50 km távot gyalog, az 50, 80 km távolságot kerékpárral és volt Lovas Vitézlő is. Szállás kérésre igény szerint biztosítva.

JÓL JÁRSZ, HA JÓT JÁRSZ! szlogent választotta a rendezvényhez Antal Ferenc szervező. Ragyogó napsütés társult a kiváló, mindenre kiterjedő, összehangolt, precíz munkájukhoz. Honlapjukon nyomon lehet követni a tevékenységüket, örömmel néztük meg a régebbi képeket, összefoglalókat, főleg, amelyik túrán mi is részt vettünk: www.szendroitura.hu

2012-ben az A jelzésű útvonalat választottuk, az sík terepen vezetett, most a 15B km jelzésűre esett a csoportvezetőnk választása, mondván, aki „A”-t mondott, mondjon „B”-t is. Ő a Béla!

Ez alkalommal így csodás erdős részeken gyalogoltunk, patak mederben és mellette, sziklás részek érintésével, erdei virágokban gyönyörködve, a magaslatokról pedig a tájat szemlélve.

Megérkezésünkkor regisztráltunk, már benne voltunk a rendszerben előző megjelenésünk és előjelentkezésünk alapján, így hamar rögzítésre került megjelenésünk a precíz számítógépes feldolgozásnak, az udvarias, kedves fogadtatásnak köszönhetően.

Elismerésünk tovább fokozódott a megelégedettségi skálán, amikor visszaérkezésünkkor bejegyezték, hogy megtettük a vállalt távot és megkérdezték, nem hagytunk-e el egy igazolványt. Mondtuk, hogy nem, de amikor rákérdeztek a névre, átnéztük az iratainkat és megállapítottuk, hogy egyik sporttársunk igazolványa a rendezőknél „vendégeskedett”, míg mi róttuk a kilométereket a dimbes-dombos tájakon. Mondanom sem kell, mennyire elégedettek voltunk és óriási köszönet a szendrőiek sportszerűségéért, figyelmességéért. Sporttársunk irattartója jelentkezéskor ott maradt az indulóhelyen és visszaérkezésünkkor hiánytalanul visszakapta, észre sem vette, hogy nem volt nála, de később ugyancsak nagy hiányt jelenthetett volna, az iratok pótlásával járó utánjárásról nem is beszélve …

„Útvonalvezető, igazoló füzet Szendrő, 2015. 04. 25.” kiadvánnyal a kezünkben keltünk útra, ami tartalmazta útvonalunk térképét a haladás menetével, jelezte az útvonal szintprofilját, az ellenőrzési pontokat, a telefonos segítségkérés lehetőségeit, ismertetőt Szendrőről.

A terep 150 és 400 méteres szintkülönbségeket produkált, ami érezhetően változatossá tette a túrát, erőpróbáló, érdekes, látványos, izgalmas volt a meredek emelkedés-lejtés miatt.

Megyünk máskor megint!!!

Képek a Fotótárban.